# A 2026-os magyarországi választások Magyarországról nézve

- Author(s) : Coline Eyssautier, Emmanuel Gerbault
- Published : 2026-10-11
- Updated : 2026-10-11
- Publisher: PromethEUs, European federalist think tank (https://prometheus-euro.eu)
- Source : https://prometheus-euro.eu/hu/news?slug=hungarian-elections-from-the-hungarian-point-of-view

> Hat hónappal a múlt tavaszi magyarországi parlamenti választások után – amelyek célja az Országgyűlés 199 képviselői helyének megújítása és az új kormányfő kijelölése volt –, a PromethEUs Attila K. közgazdaságtan-hallgató szemüvegén keresztül tér vissza erre a politikai fordulópontra. A távlatok tükrében ez az interjú lehetővé teszi, hogy higgadtan tekintsünk a voksolás utáni időszakra, valamint Orbán Viktor vereségére a proeurópai Magyar Péterrel szemben.

A PromethEUs beszélgetést kínál a hatalomváltás mozgatórugóiról: az infláció mindennapi életre gyakorolt hatásáról, a korrupcióval szembeni fásultságról, valamint a Moszkvához való közeledés helyett az európai újbóli elköteleződés választásáról. Egy olyan kontextusban, ahol a jogállamisági hiányosságok miatt Brüsszel közel 20 milliárd eurónyi uniós forrást zárolt, és ahol Budapest nemrégiben még egy 60–70 milliárd eurós segélycsomagot blokkolt Ukrajna számára, ez az eszmecsere rávilágít a fiatalok elvárásaira, a médiakörnyezet átalakulására és az Európai Unión belüli szükséges intézményi garanciákra.

**PromethEUs** : Hogyan élted meg a választás napját Magyarországon?

**Attila K.** : A választások idején még Münchenben éltem, de a választásra hazajöttem, hogy személyesen szavazzak, mivel voltak aggodalmak a választási csalások miatt. Biztos akartam lenni abban, hogy itt szavazok Magyarországon, és a szavazatomat beszámítják. Miután szavaztam, délután otthon maradtam, este pedig elmentem néhány barátommal várni az eredményeket. Amikor elkezdték számlálni a szavazatokat, még nem igazán lehetett tudni semmit. A Fidesznek kezdetben 10%-os előnye volt, úgyhogy nem voltam igazán biztos benne, hogyan fog végződni. A szavazatok 30%-ának megszámlálása után Orbán Viktor bejelentette, hogy elismeri a vereséget. De még mindig vártuk, hogy a Fidesz megpróbál-e valamilyen trükköt bevetni.

Miután a számlálás elérte a 60, 70 százalékot, már világosan látszott, hogy a választást Magyar Péter fogja megnyerni. Ezután beszédet szervezett. Odamentünk megnézni, és a városból mindenki más is, aki este az utcán volt, megpróbált odajutni és ünnepelni, mivel Budapest történelmileg ellenzéki város volt. Ebből kiindulva nem volt igazán meglepő, hogy a város lakói örültek ennek, de meglepődtünk azon, hogy az ország lakosságának ekkora része szintén elfordult Orbántól.

**PromethEUs** : A választások előtt úgy érezted, hogy nyíltan beszélhetsz a politikáról, és változott ez?

**Attila K.** : A szólásszabadsággal kapcsolatban azt mondanám, egyáltalán nem éreztem, hogy korlátozva lenne, bár a mindennapi életben odakint vagy a szakmai életben mindenki sokkal óvatosabb a véleményével. Általánosságban véve, a nyilvános szférán kívül, ha az ember nem közszférában dolgozik, úgy éreztem, azt mondhatunk, amit akarunk. Nem hiszem, hogy ebből a szempontból a Fidesz korlátozta volna a szólásszabadságot. A probléma inkább a médiában és a médiaszervezeteknél vagy közszférában dolgozók körében merült fel. Ott válhatott problematikussá: ha szembementél a fennálló rendszerrel, azzal szembesültél, hogy könnyen elveszíthetted az állásodat, mivel lényegében minden jelentősebb médiaszervezetbe beépültek, és jelentős gazdasági hatalommal is rendelkeztek.

**PromethEUs** : A saját tapasztalataid alapján észleltél bármilyen változást abban, hogyan beszéltek a veled egykorúak a magyarországi maradásról, szemben azzal, hogy máshol építsenek életet Európában? Tudom, hogy néhány évig Münchenben éltél.

**Attila K.** : Igen, ez is része volt a döntésnek. Nem mondom, hogy kizárólag emiatt mentem Münchenbe, de határozottan a része volt. Sok barátom ugyanezzel küzdött, mert látták, hogyan csúszik le az ország. Semmilyen perspektívát nem láttak arra, hogy itthon boldoguljanak és normális életet éljenek. Nagyon kilátástalan volt. És ha a választást nem nyerték volna meg ezúttal, én sem döntöttem volna úgy, hogy hosszú távon itt maradok.

**PromethEUs** : Úgy érzed, hogy a körülötted lévők is abból az igényből hozták meg ezt a döntést, hogy közelebb kerüljenek Európához és európaibbak legyenek, ahelyett hogy csupán magyarok lennének és el lennének szigetelve Európa többi részétől?

**Attila K.** : Igen, határozottan. Alapvetően a 40 év alattiak általában véve Európa-pártiak voltak, és az idősebbek többsége is az volt, akik most – véleményem szerint – az elmúlt néhány év propagandája miatt Brüsszel-ellenesek, amely minden problémáért Brüsszelt hibáztatta. Előtte nagyon Európa-pártiak voltak. Hazánk mindig is a keleti és a nyugati hatalmak közötti küzdelemben őrlődött, és a történelem nagy részében a magyar nép Európa része akart lenni. Sokkal közelebb érezzük magunkat a kultúrájához és az életmódjához. Így az emberek, a fiatalok különösen, nagyon örültek, hogy közelebb lehetnek Európához, és részei lehetnek ennek a szervezetnek, ahelyett hogy közelednének Oroszországhoz és Kínához.

Persze az is fontos, hogy ne támaszkodjunk mindenben az EU-ra. Személy szerint nem bánom, ha időnként közeledünk Kínához gazdasági előnyökért. De összességében nem ezt csinálta a kormány: korrupt módon épített kapcsolatokat azért, hogy háttéralkukat köthessen ezen országok vezetőivel, és nagyon meggazdagodjon belőle. A magyar nép semmilyen előnyt nem kapott ebből. Véleményem szerint valójában szenvedtek tőle, és pénzt fizettek ezekért a korrupt projektekért.

**PromethEUs** : Volt valamilyen fő oka az Orbánnal szembeni ellenzékiségednek, személyesen számodra vagy azok között, akiket hallottál beszélni arról, hogyan élik meg a rendszert? Amikor szavaztál, mi volt az elsődleges ok: a korrupció ellen, Európáért?

**Attila K.** : A mindennapi emberek számára a rendszer legszembetűnőbb hatása természetesen az életszínvonal romlása volt: magas infláció, minden drágává válása, az élelmiszerektől kezdve a hétköznapi életig. A média is nagyon feltűnő volt. Akárhányszor bekapcsoltad a tévét vagy a rádiót, bármit láttál, az valamilyen propaganda volt, mert a média nagy része a kormány tulajdonában volt. Még mindig van pár független csatornánk, amelyek nagyon népszerűek, de ők a kivételek. Ennek igazán negatív hatása van a pszichédre. Leginkább így érezték az emberek, hogy ez már messze túlmegy a határon, és hogy tennünk kell valamit ellene.

**PromethEUs** : Volt valamilyen fő szempont a fejedben, amikor szavaztál?

**Attila K.** : Számomra a korrupció megfékezése volt az abszolút első helyen, mert már minden határon túllépett. Botrány botrány után derült ki a kevés független csatornán az ellopott milliárdokról, még euróban mérve is. Ezek az emberek észbontóan gazdagodtak meg az adófizetők pénzéből és az uniós forrásokból, az emberek pedig végre felébredtek és úgy döntöttek, hogy ez nem mehet így tovább, mert mi szenvedünk miatta. Úgyhogy ez volt a kormányváltás legnagyobb oka. Nem mondom, hogy minden magyar számára, de az én körömben ez volt a legnagyobb.

**PromethEUs** : Úgy érzed, hogy az EU-tól vett távolságtartás szerepet játszott a választáson, vagy olyasmi volt, ami létezett ugyan, de másodlagos maradt?

**Attila K.** : Igen, határozottan. Azt mondanám, a második legnagyobb ok valószínűleg a nemzetközi kapcsolatok alakulása volt. A legtöbben úgy érezték, hogy egyre távolabb kerülünk az EU-tól és egyre közelebb Oroszországhoz, ami a legnagyobb problémát jelentette. Semmilyen ésszerű magyarázat nem volt arra, miért kellene Moszkvához dörgölőznünk. De úgy tűnt, valahányszor új megállapodás született, vagy új diplomáciai kapcsolatok létesültek, új nagykövetségi személyzet érkezett Oroszországból. Nem volt rá logikus ok, mégis folyton megtörtént.

És mondjuk úgy, nem a legjobb a közös történelmünk Oroszországgal. Azt hiszem, ez is nagy szerepet játszott, mivel mindkét forradalmunkat Oroszország verte le.

Történelmi értelemben is teljesen őrültség volt barátkozni ezzel az országgal. Többször is jóvátehetetlen károkat okozott nekünk. A legtöbb magyar, különösen a fiatalabbak, európainak érzi magát és az EU része akar lenni. Úgy érzik, részei ennek az életmódnak, ennek a kultúrának.

**Attila K.** : Úgyhogy elegük volt az Oroszországhoz fűződő szorosabb kapcsolatokból, azért is, mert a média folyamatosan azt az üzenetet közvetítette, hogy a keleti nyitás jó nekünk, de ezt valójában senki sem hitte el.

Egy példa a választás éjszakájáról: miután kiderült, hogy nyertünk, elhangzott a szlogen: „Ruszkik haza”, mert az 1956-os forradalom idején, amikor megpróbáltunk függetlenséget kiharcolni a Szovjetuniótól, ezt skandálták Budapest utcáin. Sokan újra skandálni kezdték, és ez azt jelzi, hogy nem akarunk közel lenni Oroszországhoz, az EU-hoz akarunk közel lenni. Még egy anekdota: elég szimbolikus volt, hogy Orbán Viktor levette az EU-s zászlót a parlamentről, és az új kormány egyik legelső intézkedése az volt, hogy visszatette.

**PromethEUs** : És az új kormánnyal úgy érzed, hogy április óta Magyarország közelebb került Európához? Érezhető ez a mindennapi életben?

**Attila K.** : Igen, azt mondanám, hogy határozottan történtek konkrét lépések. Az előző kormánnyal a fő probléma először is a jogállamiság és a korrupció volt. Úgy központosították a minisztériumokat, ahogyan arra korábban nem volt példa: azt hiszem, korábban 13 minisztérium volt, és az átszervezés után mindössze 8 maradt. Így minden minisztérium nagyobb és központosítottabb hatalommal rendelkezik. Nagyobb beleszólásuk volt a kormányzati projektekbe és az uniós projektekbe is. Lényegében mindenről ők döntöttek.

Ez nyilvánvalóan felkeltette az EU figyelmét is, és rengeteg uniós forrást zároltak a jogállamisági változtatások miatt. A második nagy probléma a szakpolitikák megvétózása volt, és ennek az egyértelmű oka pusztán a magyarországi orosz érdekek kiszolgálása és a korrupció volt. Így az EU nem működik olyan hatékonyan, ahogyan kellene. És úgy gondolom, az új kormány logikusan kezeli ezeket a döntéseket. Nem láttuk semmilyen jelét annak, hogy külső befolyás döntené el helyettünk, vétózunk-e valamit vagy sem.

**PromethEUs** : Mit mondanál, mi volt a legfőbb oka az Oroszországtól való eltávolodás iránti vágynak, amit leírtál? És milyen módon állt az emberek érdekében közelebb kerülni az EU-hoz? Identitásbeli kérdés volt? Az volt a cél, hogy visszaszerezzék a Brüsszel által befagyasztott pénzeket? Volt bármilyen konkrét oka annak, hogy az EU számított a választáson?

**Attila K.** : Azt mondanám, mindkettő, amit mondtál. Mindenekelőtt az identitás. Hazánk több mint 1000 éves. Rengeteg közös történelmünk van a szomszédainkkal, Ausztriával, Szlovákiával, Horvátországgal. Több száz éves kereskedelmünk van Németországgal és Olaszországgal, valamint dinasztikus házasságaink Lengyelországgal és birodalmakkal. Így adott az identitásunk, hogy az európai közösségbe tartozunk. A konfliktusokon kívül semmilyen kapcsolatunk sincs Oroszországgal, és az egyetlen dolog, amire a történelmünk során Oroszországgal kapcsolatban emlékszem, az az elnyomás. Úgyhogy semmilyen logikus ok nem volt arra, hogy közeledjünk ehhez a nemzethez. Talán ha felajánlottak volna valamit gazdaságilag, vagy ha az életmódunk sokkal jobb lehetne velük, de ez egyértelműen nem volt tényező. Úgy gondolom, semmilyen más ok sem volt a közeledésre.

Amit szintén említettél, az uniós pénzek zárolása, szintén nagyon fontos. Ahogyan a régi kormány hátrahagyta az országot, rengeteg adósságot halmozott fel. A költekezés egyáltalán nem volt felelősségteljes, és rengeteg pénzt pazaroltak el. Ahhoz, hogy ez az új kormány sikeres lehessen, megoldja ezeket a korrupciós problémákat és kitegye a régi korrupt politikusokat ezekből a régi cégekből, ezek a vállalatok rövid távon természetesen szenvedni fognak. Szükségünk van tehát az uniós források kiegészítésére, hogy gazdaságunkat fenntarthatóbb és logikusabb módon kezdjük újra felépíteni anélkül, hogy teljesen tönkretennénk a magunk számára.

**PromethEUs** : Az Orbán-kormány egyik fő érve az volt, hogy az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok távol tartották Magyarországot az ukrajnai konfliktustól és a háború bármilyen kockázatától. Úgy érzed, valóban ez volt a helyzet? És úgy látod, Magyarország most közelebb kerülhet Ukrajnához? Hiszed, hogy Magyarország számára lehetséges lenne fegyvereket és anyagi eszközöket biztosítani Ukrajnának, vagy ez még mindig olyan elképzelés, amit a magyarok nem fogadnának el?

**Attila K.** : A kérdés első részét illetően ezzel egyáltalán nem értek egyet. Hát, talán egy nagyon kis részben: talán nem mi lennénk a következő célpont, ha Oroszország úgy dönt, hogy megszáll egy másik országot. De a fő ok, amiért nem támadtak meg minket, az az, hogy bent vagyunk a NATO-ban. Számomra ez az egyetlen ok, amiért Oroszország nem támadta meg Észtországot vagy Lettországot sem, mintha ez lenne a fő elrettentő erő. A többi ok pusztán politikai pózolás, mondván, milyen jól helyezkedünk el. A legfőbb geopolitikai ok, amiért nem váltunk célponttá, az az, hogy olyan katonai szövetség részei vagyunk, amely atomfegyverekkel bír, és amelynek meg kell védenie minden tagállamát.

Ami az Ukrajna-kérdést illeti, a kapcsolat határozottan megváltozott, mert korábban Orbánnal bármit mondtak neki az oroszok, azt tette. De most úgy gondolom, hogy már feloldottuk a vétónkat az Ukrajnának szánt segélycsomagról, pár hónappal ezelőtt, ami nagyjából 60 vagy 70 milliárd euró volt. Úgy vélem, ez egyértelműen jelezte, hogy nyitottak vagyunk az együttműködésre, és nincs ellenünkre Ukrajna támogatása uniós forrásokból. És még ha nem is vagyok benne 100%-ig biztos, azt hiszem, azt is mondták, hogy rendben van a fegyverszállítások engedélyezése Magyarországon keresztül Ukrajnába. Tehát a kapcsolat határozottan megváltozott, de nem mondanám, hogy a magyarok 100%-ban Ukrajna-pártiak.

Van némi történelmi előzmény is. Ha nem tudnád, Ukrajna egy része korábban Magyarországhoz tartozott, így jelentős magyar kisebbség él Ukrajnában, akiknek a jogait a közelmúltban, nagyjából egy évtizede korlátozták, ami feszültséget keltett a kapcsolatokban. Úgy gondolom, a magyarok általában egy kicsit szkeptikusabbak az ukránokkal kapcsolatban, mint mondjuk Spanyolország vagy más nyugat-európai nemzetek. És tudjuk, hogy náluk is sok probléma van a korrupcióval. A magyarok határozottan nem elleneznék a felvételüket, és a háborúban az emberek többsége egyértelműen Ukrajna-párti, nem Oroszország-párti. De nem éppen vagyunk hívei a csatlakozásuk felgyorsításának és annak, hogy elnézzük nekik bizonyos feltételek teljesítésének elmaradását, ahogyan az néhány más országnak megfelelne.

**PromethEUs** : Azt mondtad, sok fiatal inkább Európához akart közeledni, nem Oroszországhoz. Polarizálódott ez a generációk között egy adott ponton? Úgy hallottam, sok fiatal tisztában volt ezzel, és talán az idősebb generációk toleránsabbak voltak vele szemben. Valahogy így volt?

**Attila K.** : Igen, ez a generációkra vezethető vissza, mert leginkább a médiafogyasztási különbségekből adódik: az idősebb generációk a tévécsatornákat nézik és a rádiót hallgatják, a fiatalabbak pedig az interneten keresztül jutnak információhoz. A független csatornák kizárólag internetes felületeken kaphattak adásidőt és nézettséget. Így a legtöbb ember, aki főként az internetről szerezte információit, függetlenebb képet kapott, és azok az emberek, akik csak a tévét és a rádiót követték, azt hallották, amit a kormány hallani akart tőlük. Ha ezt évtizedeken át hallgatod, kezdesz semmit sem megkérdőjelezni, és teljesen más a gondolkodásmódod, más a világképed, amit igazán nehéz megváltoztatni. Ez a fő oka annak, hogy a fiatalabbak jobban EU-pártiak voltak: több független információjuk volt.

**PromethEUs** : Mit gondolsz egy közös európai médium ötletéről, amely támogatást kapna az EU-tól, méghozzá kizárólag az EU-tól, az Unió tulajdonában lévő közszolgálati médiaként? Jó dolog lenne? Félnél valamilyen európai propagandától? Hogyan fogadnád az ötletet?

**Attila K.** : Összességében azt mondanám, határozottan jó dolog lenne, ha lenne egy közös médiaplatform mindenféle tagállamból származó releváns hírekkel. Ami a finanszírozást illeti, nem tudom, hogyan lehetne felépíteni úgy, hogy legitimitása legyen. Ahogy mondtad, ha 100%-ban uniós forrást kapna, bármelyik EU-ellenes párt azonnal támadná és az EU propagandacsatornájaként utasítaná el. Arra is van, nem mondanám, hogy nagy esély, de esély van arra, hogy uniós politikusok vagy a Bizottság beavatkozhatna abba, ami megjelenik és ami nem. Úgyhogy nem tudom, hogyan lehetne ezt reálisan felépíteni úgy, hogy valóban független legyen, de jó, releváns információkkal szolgáljon mindenki számára.

**PromethEUs** : Franciaországban létezik az úgynevezett Arcom, egy intézmény, amely ellenőrzi, mit mond a média, főként a politikai kampányok idején. Amikor egy bizonyos párt vagy politikai csoport sokkal többet beszél, mint egy másik, újraegyensúlyozza a megszólalási időket azáltal, hogy kényszeríti az egyik oldalnak túl sok műsoridőt biztosító médiumot a korrekcióra. Az elképzelés tehát az lenne, hogy a médiát az EU finanszírozza, de rendelkezzen egy EU-n kívüli ellenőrző kapacitással is, hogy független maradjon, és mindenki hangja érvényesüljön, miközben az egész EU-ban mindenki számára elérhető.

**Attila K.** : Szerintem ez a felépítés ésszerűbb, hogy biztosítsa: mindenkit meghallgatnak. Egyes tagállamok aggodalma az is lenne, hogy ez csupán Németország és Franciaország csatornája lenne, mivel ők a legnagyobb nemzetek, és ők diktálnák, mi jelenik meg. De amit mondtál, egy megfelelő, független felügyelőbizottság létrehozása határozottan jó ötlet lenne.

**PromethEUs** : Visszatérve korábbi felvetésünkre a regionális partnerségekről, különösen Lengyelországgal, Németországgal, Szlovákiával és általában a szomszédos országokkal: a bírálók gyakran azzal érvelnek, hogy a szorosabb uniós integráció felhígítja a nemzeti identitást. Mégis, a szomszédokkal kiépített mélyebb kapcsolatok platformot is kínálhatnának a kultúrátok külföldi megismertetésére. Hogyan teremtitek meg az egyensúlyt a kulturális identitás védelme és a regionális integráció folytatása között?

**Attila K.** : Személy szerint nem gondolom, hogy bármilyen uniós jog valóban sértené bármelyik kulturális vonatkozásunkat, így nem értek egyet azzal a retorikával, hogy egy federalizáltabb EU, vagy a szorosabb kapcsolatok eltörölnék a kultúránkat. Röviden: nem hiszem, hogy a magyar kultúra bármely része eltörlődött volna amiatt, hogy csatlakoztunk az EU-hoz. Személy szerint egyáltalán nem érzem.

**PromethEUs** : Ha egy külföldön élő magyar barátod megkérdezné tőled, mi változott a médiában vagy kulturálisan, különösen a médiában, mióta Orbán veszített, mit mondanál?

**Attila K.** : Először is, a propagandaplakátok és hirdetések nagy része megszűnt. Ez egy nagyon észrevehető változás, és készítünk egy olyan szabályozást is, amely korlátozza a politikai plakátokat és hirdetéseket. Ez igazán szembetűnő a mindennapi életben.

Közvetlenül a választások után arról is érkeztek hírek, hogy rengeteg olyan főszerkesztőt és laptulajdonost bocsátottak el és távolítottak el, akik a propagandagépezet részei voltak. Az egyik legnagyobb propagandalap, a Mandiner, teljesen csődbe is ment. Pusztán állami pénzekből élt, és most semmit sem kapnak, úgyhogy csődbe mentek. Volt egy nagy médiacsoport-tulajdonos is, aki elment az egyik független csatornára interjút adni, alapvetően elmondva, hogyan volt része mindennek, ennek a propagandagépezetnek a feje, és megpróbálta felajánlani médiacégeit a kormánynak azért, hogy elkerülje a büntetőeljárást. Ez nem működött. Remélhetőleg hamarosan bíróság elé állítják emiatt.

Főleg a kormány által fenntartott médiacsatornák többsége szűnt meg szinte teljesen. Pár megmaradt közülük, amelyek stabil nézettséggel bírnak, de a legtöbbet csupán a kormányzati pénz tartotta életben, és most csődbe mennek.

**PromethEUs** : Ezzel kapcsolatban úgy gondolod, hogy az EU-nak meg kellene próbálnia több biztosítékot bevezetni az európai pénzek felhasználási módjára vagy a demokrácia megőrzésére vonatkozóan? Ez azt jelenthetné, hogy az EU a jelenleginél sokkal mélyebben bevonódik a nemzeti politikába, ugyanakkor olyan biztosíték lenne, amely valamennyire megvédhetné az embereket.

**Attila K.** : Amikor az uniós pénzekről van szó, határozottan. Ez uniós pénz, úgyhogy nem bánnám, ha több szabályozás vonatkozna arra, pontosan hogyan költik el és milyen felügyelettel rendelkezik, mert az elmúlt néhány évben egyértelműen nem működött megfelelően. Gondoskodnunk kell a jövőre nézve arról, hogy ez ne fordulhasson elő újra. Úgy gondolom, ezek a szabályozók sokat tanulhatnának a magyar helyzetből, talán bevonhatnának tanácsadókat arról, hogyan valósult meg a korrupció, és dolgozhatnának olyan szabályozáson, amely biztosítja, hogy ez ne történhessen meg újra.

A demokratikus garanciákról nehezebb válaszolni. De a demokratikus értékek tekintetében, ha közös demokratikus értékeket akarunk Európában, akkor szerintem ezt is szabályozni kell valamilyen módon. Nálunk is érvényben voltak ilyen jellegű törvények, de az volt a szabály, hogy minden pártnak 5 perc műsoridő jár a nemzeti televízióban. Az történt, hogy az összes többi párt 5 vagy 10 percet kapott az adásban, a Fidesz pedig napokat, lényegében 24/7-es közvetítést. Ez elfogadhatatlan. Úgy gondolom, az ilyen helyzetek elkerülése érdekében jó lenne, ha erre is lenne európai szabályozás. Az EU nem olyan szervezet, amelynek muszáj a tagjának lenned, de ha a tagja akarsz lenni, akkor rendelkezned kellene valamiféle közös demokratikus értékekkel, hogy ne fajuljon ilyesmivé a helyzet.

**PromethEUs** : Szeretnél még bármit hozzátenni? Ha megfogalmazhatnál egy kívánságot arról, hogyan kellene továbbmennie az EU-nak a következő években, mit vársz az EU-tól és Magyarország új kormányától? Záró szavak?

**Attila K.** : Azt mondanám, hogy az EU-nak talán nagyon ébernek kell lennie a következő néhány évben, mert az EU-nak és a nyugat-európai kormányoknak mint egészeknek igazán ügyelniük kell nemcsak a szélsőjobboldali EU-ellenes pártokra, hanem a politikai spektrum minden olyan radikális pártjára is, amelyek EU- és NATO-ellenes álláspontot képviselnek, ami jelentősen hátráltatná közös európai céljainkat az egység, a kereskedelem és a védelem terén, és könnyebb célponttá tenne minket más hatalmak, például Oroszország, Kína és az USA számára

Azt is gondolom, hogy a politikai elit Franciaországban és Németországban nagyon elkényelmesedik. Nem igazán figyelnek azokra a problémákra, amelyeket az emberek vetnek fel. Márpedig ha a belpolitikában nem lépnek, annak az egész EU megissza a levét.

És ha akár Németországban, akár Franciaországban, az EU legnagyobb nemzetei közül valamelyikben EU-ellenes kormány alakul, azt mondanám, katasztrofális hatással lenne arra, hogyan működik majd együtt az EU a jövőben.

---
Cite as: Coline Eyssautier, Emmanuel Gerbault, "A 2026-os magyarországi választások Magyarországról nézve", PromethEUs, 2026-10-11, https://prometheus-euro.eu/hu/news?slug=hungarian-elections-from-the-hungarian-point-of-view